Az elemzésünk folytatódik.
17. o. 4. és 5. feladatok
Tipikus példa arra, hogy a könyv valójában egy feladatgyűjtemény. Itt egyrészt a csírafejlődés szakaszait kell megnevezni, másrészt meg kell mondani, hogy a különböző fázisokban mire van szüksége a fejlődő csíranövénynek. Ezek nyilvánvalóan olyan ismeretek, amelyeket legfeljebb nagyon kevés gyermek birtokolhat. Most tegyük félre azt a kérdést, hogy vajon tényleg fontos-e, hogy egy elsős tanuló mindezeket elsajátítsa! Tegyük fel, hogy meggyőztük magunkat: ezt mindenképpen meg kell tanítani! Jó, de hogyan? Ez az, amiben a könyv nem segít. Kész ismeretek visszamondását (reprodukálását) kéri, a többit rábízza a tanítóra. Ez persze nem óriási probléma, a modern oktatásban a tanító feladata, hogy létrehozza a megfelelő tanulási környezetet. Igen ám, de a fejlett nevelési rendszereket birtokló helyein a világnak ebben a tanítót sok minden segíti, elsősorban oktatási programcsomagok, amelyekben éppen az található meg, hogy az adott tanítási-tanulási folyamat milyen környezetben, milyen tevékenységekkel szervezhető meg. Ez itt teljesen hiányzik, vagyis a tanítók magukra vannak hagyva.
18. o. 1. feladat
„Mivel tölthetik a családok szívesen a szabadidejüket?” – Vagy azt kellett volna írni, hogy „töltik”, vagy a „szívesen” szónak kellett volna kimaradnia.
18. o. 2. feladat
A teljes feladatszöveg: „Mivel foglalkozhatunk még a szabadidőben? Sorold fel az alábbi képen látható állatokat! Mondd meg, hol élnek!”. De vajon a szabadidőnek mi köze van ahhoz, hogy milyen állatok láthatók a képen? Mintha itt komoly szerkesztési problémák lennének. pedig igazán nincs sok szöveg.
18. o. 3. feladat
„Milyen állatok élnek az emberek közelében? Miért?”. Mire vonatkozik a „miért” kérdés?
18. o. 4. feladat
„Mely állatokat tartjuk kedvtelésből?” – vajon a „kedvtelés” szót ismerik a gyerekek? Ha van, aki ismeri, akkor egyáltalán ki ismerheti? Milyen társadalmi csoportokhoz tartozók ismerik? Tudjuk persze, hogy a tanító megoldhatja ezt a problémát, sőt, még jól is jöhet a szónak a megismerése, értelmezése. De megteszi majd minden tanító, aki használja ezt a feladatot?
19. o. 5. feladat
Így szól: „Figyeld meg, mi a különbség az élőhely és a lakóhely között! Beszéld meg a pároddal!”. Ahhoz, hogy meg tudjam figyelni az élőhelyet és a lakóhelyet, tudnom kell, mik azok. Tipikus példa, hogy hiszünk abban, hogy a megfigyelés hatására a gyerekek fejébe „bemásznak” az ismeretek. Az empirista, induktivista megismerésfelfogás érvényesülésének eklatáns példájáról van szó. Az ilyen feladatok csak arra jók, hogy a fogalmat már ismerő, vagy azt gyorsan elsajátító tanulók szerezzenek még néhány jó pontot a tanítónál.
20. o. 2. feladat
Ez egy játék, amelynek a leírásában egy rész a következő: „Amikor [a játékmester] azt mondja, hogy zsipp-zsupp, akkor mindenkinek helyet kell cserélnie. Aki elrontja, az lesz a játékmester”. Az, hogy „mindenkinek helyet kell cserélnie”, vajon mit jelent? Kivel, mivel kell helyet cserélni? És hogy lehet elrontani? És mi van akkor, ha többen is elrontják? Mi van akkor, ha valaki mindig játékmester szeretne lenni, amikor csak lehet, ezért ha nem ő az, és kiválasztásra kerül, akkor szándékosan elrontja a megoldást, feltéve, ha tudja, mi az (a helyet cserélés)?
(a szerző nagy gyakorlattal rendelkező pedagógus a tankönyv letölthető innen)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.